Sziasztok!
Szeretném a segítségeteket kérni: Előző alkalommal, amikor Bibionéban voltunk nyaralni, nagyon jó ötletet kaptunk és hazafelé megálltunk Klagenfurtban, ahol megnéztük a MINIMUNDUST. Ha esetleg van valakinek bármilyen jó ötlete, Olaszországi vagy környéki, kérem írja meg.
Az ötleteket előre is köszönöm.

Válasz

9.folyt.
ui: Egyetlen dolog történt a hazaúton, amit feltétlen elmesélek, de ennek köze nincs az olaszokhoz. Természetesen magyarok voltak a károsultak és az elkövetők is. A vonatra felszállva maradt még úgy 20 perc az indulásig. A szomszéd kupéba is egy fiatal magyar család ült be. Jött a folyosón egy srác, kért, hogy adjak neki 37 eurót, mert haza szeretne jönni. Kell jegyre. Egy kanyi fillér nélkül álltunk, szó szerint nem tudtam neki adni. A szomszéd igen. Mikor átadta a pénzt és elment "jegyért" a koma, rám nézett és megkérdezte.
- Ez vajon visszajön?
- Szerintem vissza, én is csak azért nem adtam neki, mert nem volt mit.

Sose láttuk többet. Ez legyen mindenkinek tanulság, mert a külföldiektől kevésbé kell tartani, mint hazánkfiától. Simán átvernek, ha nem figyelsz.

Ezt az élménybeszámolót egy jó barát írta 1 éve,és nem veszhet el a szemetesben. Üdv.

Válasz

8.folyt.
Tele volt a helység. A minket kiszolgáló srác, elég tétova volt a többiekhez képest, a konyháról folyamatosan lökték ki a sajtburgereket, viszont mire megfordult, a többiek elkapkodták előle és odaadták másnak. Ez egy gyorsétterem, elvileg 58 mp-es kiszolgálással. 5 perc múlva magyarul elkáromkodtam magam. Megértette. (a tanulság, hogy ne káromkodj sehol magyarul a világon,mert úgyis megértik, de előrébb visz)
A várakozásért cserébe 8 szendvicset kaptunk. Először nem értettem, szóltam, hogy sok, de elnézést kérve mondták, hogy fogadjuk el. Jól jött, elfogadtuk.
A csajokhoz visszaérve a fiam boldogan mesélte, hogy apa szerzett még két hamburgert.

Velence nyüzsgött. Szó szerinti emberfolyam. Mindenkinek ajánlom.
Összességében a 4 nap alatt sokat utazva nagyon elfáradtunk, de kárpótolt minket az a sok szépség, kaland, a vendéglátók kedvessége, a tenger és újdonság amivel találkoztunk. Az olaszok kiváló vendéglátók, érdemes őket meglátogatni.

Zárom soraimat, menjetek Ti is. Ajánlom

Válasz

7.folyt.A kempinget magába foglaló városka nappal megtévesztően csendes, esténként varázsütésre megélénkült. 6 után tele lettek a teraszok, az eddig csendes környék egészen feléledt. Vidáman csevegtek kávéjuk vagy koktéljuk mellett a turisták és helybeliek.

Csak 4 napot és 3 éjszakát tartózkodtunk itt, de nagyon megszerettük ezt a helyet. Elhatároztuk, hogy lehetőség szerint visszajövünk és beutazzuk a környéket.

Hétfő reggel indultunk el haza, busszal amely kemping előtt állt meg, átszállással jutottunk vissza Velencébe. A terv az volt, hogy az esti Budapestre tartó vonat indulása előtt bejárjuk a vizi-várost.
Ez külön tervet igényelt, mert csomagokkal ugye, nem jó sétálni, főleg itt. A zsebünkre szintén kellett gondolni, mert a pályaudvari csomagmegőrző nem olcsó dolog. Nekünk, mert alig maradt pénzünk az utolsó napra. Buszjegy, csomagmegőrző, ennivaló és Velence.

A következőt tettük. Odaérkezésünk után kiszámoltuk, mennyi időnk van. Egy hátizsák kivételével mindent beraktunk a megőrzőbe, 4 óra időtartamra. Ha visszajövünk érte, még marad 1,5 óránk a vonat indulásáig. Addig meg ráülök maximum.

Nekiindultunk a városnak. Volt, hogy követtük a turistaútvonalat, de próbáltunk bemerészkedni a valóságba is, nem sok sikerrel. A sikátorok nem ismerése elég ijesztő, főleg, hogy ha eltévedsz, csatorna állja az utadat. Így néztünk meg egy koncertet a túlsó partról. A főtéren galambásztunk, összeismerkedtünk egy spanyollal, valamint vettünk szendvicset egy általunk Maestrónak elnevezett úrtól.
Jól kigyalogoltuk magunkat, mire visszaérkeztünk a csomagokért. Időre! Vettünk szőlőt és ásványvizet.
Már tényleg alig maradt zseton nálunk. Kéne valami kaja az útra is. A fiam közölte, hogy úgy 1 km-re visszafelé
látott egy multi hamburgerest, ott 1 euro a szendvics. Hurrá!
Csomagostul visszacaplattunk egy darabig, egy szökőkútnál otthagytuk a csajokat csomagostul, majd ketten mentünk tovább. Odaérve kértünk 6 hamburgert.

Válasz

6.folyt.
Zsebbel gondolkodva, kimerészkedtünk a városba. Felmértük az éttermek árait és kínálatát valamint a közért árait.
A lakókocsi elő-sátrában volt hűtő és gáztűzhely, konyhai felszerelés. Ha vásároltál már külföldön nulla nyelvtudással, akkor tudod, mekkora haditett ez a látszólag egyszerű dolog. Nem a sajt vagy a hús (esetleg mirelit) betájolása a sok,mert szemre megvan és csak mutogatni kell vagy macskanyelven elmagyarázni, mit akarsz. Vegyél zsemlemorzsát. Na az az ütős!
Félórát rugóztam a szegény árufeltöltővel, mutogattam én mindent, japán és zulu nyelven is kitaláltam már a nevét (eddig nem is tudtam, hogy tudok japánul) mire kipöttyent belőlem a "panír" szó.
Az arca felderült: - Panirieri?
Lehet, hogy nem pontosan értettem, de nyilvánvaló volt, mire gondol.
- Az.- mondtuk zulu nyelven és megértette.
Már nem csak a sport, a zene köti össze a népeket, hanem a panír is. Globális problémák apró csodája ez. Megvettünk mindent. Otthon elkészítettük és megettük.
Ezzel a technikával és napi fagylalttal, gyümölccsel, egyáltalán nem éhezve, sőt, jóféle szalámi, sajt, tejtermék és pékárun élve (költöttünk kb. napi 50-60 eurót, a parti csecsebecsékkel együtt, amit persze meg kellett venni.
A költekezés visszafogása ellenére nem éreztük rosszul magunkat. Jó lett volna éttermekbe járni, de végignézve az étlapot és az árakat, nem igazán vesztettünk. A gyerekeknek azt nem árultuk el, hogy miért van ez így, arra fogtuk, hogy apa csak az anya főztjét szereti. Nem kell nagy főzésre gondolni, alapszinten, a lehető legkényelmesebb módon tettük ezt.
A gyerekek viszont nem buták, sőt, nagyon okosak, egyben van bennük valami ösztönös megértés. Nem is lázongtak. A városban elköltöttünk 20 eurót körhintára és célba-dobósdira, hogy kicsit élét vegyük a dolognak. Bevált.
A lakókocsi szomszédaink, (mint így utólag kiderült, saab95-is ott volt) túlnyomórészt magyarok voltak, gondolom a bérbeadónak több lakókocsija is volt a kempingben. Közvetlen mellettünk egy kedves idősebb házaspár lakott, ők fel voltak szerelkezve rutinosan kolbásszal és otthonról hozott zsemlemorzsával. Ez a rutin kérem! Nem a nyelvtudás. Anélkül még elvagy, de panír nélkül ugye az ember fia elveszett, mint tudjuk.
Összebarátkoztunk velük, reméljük nem zavartunk nagyon.
A lakókocsi egyébként ki van támasztva alulról, hogy vízszintesen álljon, a talaj egyenetlenségében nem bízva. Az első, fáradt éjjelen nem érzékeltük, de a második nap feltűnt, hogy a lábunk magasabban van a fejünknél. :)
- Apuci! Neked nem furcsa, hogy fejjel lefelé alszunk?
Elgondolkodtam a dolgon és tényleg. Azonnal irányt változtattunk alvás közben. Éjfél körül. Hamar kapcsoltunk.

Válasz

5.folyt.
Reggeli után, felcihelődtünk és kiugrottunk a tengerpartra. Csak úgy. Kisétáltunk. 5 perc alatt. A kempingnek közvetlen kapcsolata van a Lido-val.
Mély homok, széles és végeláthatatlan föveny. Kicsit szeles idő volt, a nap sütött, még nem volt tele a strand. A napernyők többnyire összecsukva álltak, a napágyak üresen pihentek, várva a későbbi ember-dömpinget. Az első tengeri élmény. Azonnal a vízbe vetettük magunkat. A gyerekek élvezettel vették észre a különbségeket.
- Apa! Milyen sós és könnyű úszni! Mekkora hullámok!
Sokáig és sokat nevettünk, hangoskodtunk. Felboríttattuk magunkat a hullámokkal, meghódítottunk távolabbi homokpadokat. A Hasselhoff egyszer ki is parancsolt minket, mert túlzottan merészen közelítettünk meg egyet. Jó úszónak számítunk, de tényleg. Viszont ezt mindenkinek elmondom, főleg a gyerekeseknek, a tenger nem viccel. Simán elsodor egy pillanat alatt, tehát vigyázni.
Ha viszont betartjátok az alapvető szabályokat, tökéletes élmény.
A part mint említettem végeláthatatlan föveny. Méterenként(!) egy kis asztalt vagy pokrócot tesz ki az afrikai árusok serege egy végtelen, láthatatlan vonal mentén, csecsebecséket árulva és bőrtárgyakat. Ha elindulsz közöttük meg kell nézned a kemping előtti Totemoszlopodat, rajta a jelet vagy számot, hogy visszatalálj ugyanahhoz a törülközőhöz, különben valaki másét viszed haza. Mindenhol hatalmas számok és jelek vannak kitéve a strandolóknak.

Mindjárt dél. Otthon nem értettük, minek sziesztáznak ezek?
Délben égetően és forrón süt a nap, nincs az a napernyő vagy védőfaktor ami használna. Hőség a köbön.
Amúgy is éhesek lettünk a játék után, gyerünk vissza a kempingbe

Válasz

4.folyt.
Mielőtt a kempingben töltött napokra térek, el kell mondanom még valamit. Albertirsán lakunk, ami nagyon kis város, de annál nagyobb, hogy mindenkit megjegyezzen az ember. Jobb ha nyitott szemmel jártok, főleg ha megjelentek a haverokkal egy bizonyos ivóban rendszeresen, focimeccs után. A vonaton ültünk a családdal, mikor egyszer csak jött a büfékocsi pincére.
- Szia! Anyu mondta, hogy itt lesztek. Gyertek át egy kávéra!
Köpni, nyelni nem tudtam. Bamba arcom láttán, elröhögte magát és közölte, hogy Ő a törzshelyünk gazdaasszonyának fia. Örül, hogy itt vagyunk, megvendégel minket szeretettel. Valamikor ittasan dicsekedtem előre az utazással, nem is gondoltam, hogy valaki ezt megjegyzi. Csak úgy cseverésztünk. És megjegyezte!
Na püff. Az állam leesett.
Így utólag is nagyon köszönöm neki a kedvességet. Tényleg jól esett. Éljen a Pálma City!

A kis kitérő után térjünk vissza a kempingbe. Gyerekek, nekem az eddig kempingről kialakult képem romba dőlt. Nem hittem, hogy lehet ennyire komfortos, legalábbis amennyire lehet. Tiszta volt és csendes! Csendes!
Ez azért lényeges ugyanis a kemping területe 2-3 hektár lehet, telis-tele családokkal. Mégis, mikor leszállt az este, szépen csendben volt mindenki.
A mosdó és toalett legalább 3 helyen volt és tömegeket is képes lett volna fogadni. Le a kalappal!
Hajnali ébredő vagyok és gyakran használom ezeket az lehetőségeket.
Ez gyakorlatilag itt azt jelenti, hogy (mély csend a kempingben közben) hajnali 1/2 6 körül, az ember megpróbál eljutni, összeszorított farpofával az általa leginkább preferált illemhelyre. Közben nem csap zajt, nehogy mindenkit felzavarjon. Csoszogni nem ér.
Volt ott egy lengyel sorstársam, találkoztam vele minden reggel. Az egyik kanyarban csatlakozott mindig. Ez a max. 100 méter távolság nem sok, de hajnalban és halálos csendben megtenni igen csak olimpiai teljesítmény. Mondhatni, hogy kirobbanó siker, mikor odaérsz. Büszkén mondhatom, hogy többnyire én nyertem. Pedig ádázul küzdött. Mint egy sífutóbajnok. Állítólag most külön edzésórákat vesz, hogy idén Ő nyerjen.

A kemping lakói kb. 8 órakor aktivizálódtak. Mindenki szépen reggelizett, elment a boltba bevásárolni,mert az is volt és klasszikus módon, családi hangulatban fogyasztotta el azt. A zöldségesnél volt bőséges gyümölcs választék. A közértben sok felvágott, sajt hegyek és nagy pékáru választék. Nem volt drága, ha egy kicsit körülnéztél, gyakorlatilag pesti árakon be tudtál vásárolni. Az ízek mások csak, de meglehet, hogy ez csak a hely szellemének tudható be. Nem azt mondom, hogy finomabb, csak más. Főleg a sajtok.

- .

Válasz

Élménybeszámoló 3. folyt.
Ez hülyeség srácok, menjünk inkább. Előbb érjünk oda, majd elmegyünk nézelődni.
Bevették. (Ujjé!)
Megbeszéltük, hogy hazautazás előtt Velencére szánjuk az utolsó napot. Most megyünk tovább.
Másfél órai utazás vonattal Ferrara városába (150-nél lassabban nemigen ment a vonat, amit egy képernyőn figyelhettünk, ráadásul a WC befordulós deszkája annyira bejött Gergőnek, hogy 10 percenként jött rá a hasmars...), ott a nyelvtudásunkat összeszedve, véletlenül megtaláltuk a buszállomást. Egy kávézónak tűnő shopban egy kínaitól vettünk buszjegyet, felszálltunk a Comacchio-ba tartó buszra. Ha odaérünk, majd megkérdezek valakit, hol kell leszállni. Így is tettem. Egy értelmes arcú fiatal csajt kérdeztem meg. Egy megállóval előbb, mint kéne, csicseregve szólt is. Leszálltunk. Ez már a városon belül volt szerencsére.
A buszmegállóval szemben volt egy mosoda. Ott egy kedves, bajuszos hölggyel (úgy kb.70 körüli), félig mondva-mutogatva kommunikálva megértettük, még jó 1 kilométer a kemping. Vazze. Csak én nem aludtam éjjel. Mindenki fitt és kicsi a csomagja. És jött az első meglepetés. A hölgy hátrakiáltott a háta mögötti függöny mögé. Egy középkori úr jött elő, előállt egy nagy autóval az üzlet elé és felajánlotta, hogy elvisz minket az úticélig.
- Elfogad egy sört?-kérdeztem.
- Ugyan dehogy, örül, hogy segíthet, egy kézfogás megteszi.
Elvitt. Pont a kapuig.
Mare Pineta kemping. 17 órai utazás után megérkeztünk. Hamar megkaptuk a lakókocsi kulcsát és lepakoltunk. A lakhelyünk nem volt luxus, de tiszta. Olyan NDK-s lakókocsi, két nagy fekhellyel.

Válasz

Élménybeszámoló folyt.
Pénteki napon indultunk. A keletiből indult a vonatunk Velencébe, délután úgy kettő körül. A nejem a munkahelyéről jött oda, úgy csatlakozott a hátizsákosokhoz. Otthon már jó előre felkészültünk és srácokkal gyakorlatilag egész délelőtt hátizsákkal a hátunkon vártuk az indulás időpontját. Volt izgalom. A gyerekek még sosem látták a tengert, én is csak láttam, belelógatni nem volt alkalmam a lábamat eddig.

Az energiánk Kápolnásnyéknál kicsit lohadt, Nagykanizsa környékén már bambák voltunk. (Otthon hagytuk a nyálszívót? Hát, Persze!)
A Horvát határon nem sokat ciciztek, ez úgy 18-19 óra körül lehetett, berúgták az ajtót, "PASSPORT-Kontroll" kérték az iratokat, kedvesen, félig üvöltve. A fiam aludt, pedig a hangzavar elég nagy volt. Sikerült továbbmennünk, a vonat haladt. Az éjjeli Zágráb szép, de valószínű mi nem arra mentünk. Hajnalban léptük át a szlovén határt, itt kisebb hangzavarral, de jól ment minden. A fiam még mindig aludt. Továbbmentünk, a szemeimet kipeckeltem, a fülkét bezártam, a nejem és lányom ritkán felébredt, majd visszaaludt. Reggeltájt az olasz határon szép halkan jött egy csomó egyenruhás és udvariasan kérte a papírjainkat. A fiam még mindig aludt. Tovább zötyögtünk....
Szombaton úgy 1/2 8 körül értünk Velencébe. Gergő fiam, miután teljesen kialudta magát, hatalmas energiával vezette csapatunkat,rám bízva a csomagokat, melyekkel botladoztam utánuk. Csicseregtek és izgatottan nézték a világot. Más emberek, viccesen beszélnek, vízi-város. Velence. Szagok, illatok, tömeg, valamint egy skandináv, félig japán-afroamerikai bizsuárus csorda, tele varázslatok bigyókkal. Vegyünk? Miből? Nem marad fagyira.

Válasz

Sziasztok!

Nevem Láng Róbert, netudki néven regeltem ide közétek. Egy rendkívül velős hétvégéről számolnék be, amit nejemmel és gyerkőceinkkel sikerült megélnünk az olasz tengerparton.
A helyszín: Lido degli Estensi - Mare Pineta kemping.

A 2009-es nyár elején, mikor szembesültünk a ténnyel, hogy családi kasszánk nem bír el komolyabb megterhelést, a neten próbáltam találni megoldást egy laza hétvégére, viszonylag olcsón, ha lehet. Hogy ez sikerülni is fog, arra nem komolyan számítottam. A gondolataim a lakókocsi körül forogtak, ezért be is vertem azonnal a böngészőbe, Olaszországgal fűszerezve. Volt mindkettő (micsoda meglepetés). Nem lehet ez olyan drága, reménykedtem. Nem is volt.
Most aki luxusnyaraláshoz szokott, az fogja be a szemét, mert ez nem volt az, mégis mint az életem egyik legjobb hétvégéjeként emlékszem rá vissza.

Augusztus végére 7000 Ft/lakókocsi/éj ajánlatot kaptam, kempingben telepített lakókocsira. Mindössze 3 éjszaka árát sikerült összevakarni.
Nincs mit szépíteni, négyen a Balatonra nem tudnánk ennyi pénzből leruccanni. A leruccanás szó itt fontos, ugyanis a tenger valamivel messzebb van mint a Balaton. Főleg ha nincs az embernek egy árva petákja sem, vagy csak kevés.
Tankolni kéne a kocsiba. Az kb oda-vissza jó 40-es. Vagy 50. Az fagyira már nem kevés. Menjünk vonattal? Van rá családi kedvezményünk.De az út nagyon sokáig tart, kényelmetlen, többször át kell szállni, ki bírja azt?
Összenéztünk és már mosolygott mindenki. I love vonat

Válasz