Az ősi „stregheria” boszorkányság központi alakja Diana, Tana és Aradia istennő volt.

Olaszország esetében az ókori istenek, vagy a pápa jut először eszünkbe, ha vallásról van szó, pedig az olaszok is kivették a részüket a boszorkányságból. Itáliában a vecchia religione, avagy stregheria névvel illetik a pogány boszorkányságot, aminek a XX. századik voltak követői.

A római korban olyan hétköznapi dolognak számított a boszorkányság, mint ma az, hogy reggel elmegyünk dolgozni. Sokan, köztük Ovidius is úgy említette a boszorkányokat, hogy a pogány hívők minden teliholdkor összegyűltek és Diana istennőt imádták.

A boszorkányságra és a holdkultuszra tett legrégibb utalást Horáciusz művében találhatjuk. Az Epodes időszámításunk előtt 30 körül keletkezett. A római költő ebben jegyezte le az olasz boszorkány, Canidia történetét. Horáciusz úgy vélte, hogy a boszorkányok Proszerpinatól és Dianától kapják a misztikus hatalmukat, hiszen a két nő a hold, termékenység, a szerelem, a szexualitás, a nőiesség és az anyaság istennői.

Diana, aki a görögöknél Artemisz néven ismert, a vadászat istennője is. A költő arról is írt, hogy a stregák szent könyve, avagy árnyak könyve, a „Libros Carminium”, amiben varázsigék, idézések találhatók. Julio Baroja antropológus arról írt a „A The World of the Witches” (A boszorkányok világa) című könyvében, hogy a Diana-kultusz az V. és VI. században élte a fénykorát Dél-Európában.

Jött azonban a sötét középkor, és vele együtt a boszorkányüldözés, amiből Olaszország sem maradhatott ki. Érdekesség, hogy ekkor még békén hagyták a falusi boszorkányokat, akik nyugodtan gyógyíthattak, tanácsokat adhattak.

Az egyház azért nem foglalkozott a kis falvak boszorkányaival, mert előbb a nagyobb társaságokat akarták felszámolni. 1457-ből fennmaradt egy dokumentum, ami arról számolt be, hogy három nőt fogtak perbe Bressanoné-ban. A vádlottak a Diana Társaság követőinek vallották magukat.

A nők csak úgy úszhatták meg az bitófát, vagy a máglyahalált, hogy meghúzták magukat, amivel a vallásuk is a homályba veszett. Mivel féltek a haláltól, ezért csak nagyon ritkán próbálkoztak meg egy-két boszorkány tevékenységgel. A XVII. századból rengeteg olyan kézirat maradt meg, amely a boszorkányok varázsigéit, bűbájait őrzik. Ezek családon belül, generációról, generációra jártak.

Olaszországban három nagy boszorkány klán létezett, amely a streganizmus hagyományait őrizték, de Aradia, a Boszorkányok Anyja tanításait vitték tovább. Az egyik a Fanara klán volt, akik a Földmisztériumokat őrizték északon és ők ismerték a ley-vonalak titkait. A Janarra és a Tanarra klán Közép-Olaszországban munkálkodtak. A Janarra, avagy Tengeri Boszorkányok, a Holdmisztériumokat őrizték. A Tanarra klán a Csillagok Titkait ismerte.

A három klán mindegyike egy-egy istenpár különböző aspektusait tiszteli, (Fana-Fanus, Jana-Janus, Tana-Tanus). A vezetők közeli kapcsolatot ápoltak egymással. A három klán neve Tana istennő aspektusaiból alakultak ki, azaz a Nagy Istennő, az Ég Királynője, akinek a Hold a jelképe. A boszorkányságban nagy szerepe van a Holdnak, amihez misztikus erőt kötnek. Ez újabb három megfelelésre osztható fel, ahogy az Istennőnek is három arca van, a leány, az anya és a vén.

A streganizmus napjainkban sem halt ki, hiszen egyes tájakon továbbra is csoportok szerveződnek, hogy kövessék a tanokat, megőrizzék a vallás tisztaságát, és azt tovább örökítsék.

A streganizmus vezetője a Grimas. Az olasz koventnek olyan különleges elnevezései vannak, mint a Boschetto (liget), Selva (erdő) vagy Congrega. A gyülekezetek létszáma három és tizenhárom között mozog. A tagok között hierarchia van, emiatt különböző szinteket érhetnek el.

A többi boszorkány irányzattal ellentétben a stregák nem Sabbatnak nevezik az ünnepeiket, hanem Treguendanak, amiből nyolc van egy évben. A stregák hitrendszerében találkozhatunk a Kerék fogalmával, ami a kelták miatt csenghet ismerősen.

A stregák nagyobb ünnepei:

– Október 31. – La Festa dell’ Ombra (Az Árnyék)
– Február 2. – Lupercus
– Május 1. – Tana istennő napja (vagy La Giornata di Diana)
– Augusztusi első aratás – Cornucopia ünnepe.

A stregák kisebb ünnepei:

– Tavasszal – Primeira, Equinozio della Primavera
– Az őszi napéjegyenlőség – Equinozio di Autunno
– A nyári napéjegyenlőség – La Festa dell’ Estate, Festa delle Erbe vagy Solstizie d’Estate
– A téli napforduló – Yule, Saturnalia, La Festa dell’ Inverno

A Kerék ezen kívül két fő részre oszlik. A nyári félév az Istennőt jelképezi, a téli félév az Istent. Az egyik az élet, a termékenység, míg a másik a halál ura. A csoportok vezetői is ezt veszik alapul az uralkodásukkor. A Főpap vezeti a gyülekezetet az Árnyék Ünnepétől kezdve május elsejéig, majd Tana istennő napján a Főpapnő kap hatalmat az év maradék részére.

Az stregák minden ősi tudásukat, saját kézzel írták le „Az Utak Könyve” műbe, amit három részre tagolhatunk. Ezek az Utak, Hívások és Mágia. Az Utak részben vannak a rituálék, szertartások, törvények, és az olyan közösségi rítusok, mint például a Házassági Ceremónia. Ugyancsak itt olvasható az Istennőről és az Istenről szóló legendák is, a tanítványok és a tagok nevei.

A Hívások fejezetben a kántálások, kézjelek, rituális mozdulatok, a gyülekezet arcfestése és egyéb titkos jegyzékek találhatók. A Mágia rész tartalmazza a varázsigéket, bájolásokat, recepteket, gyógynövényeket, és a gyógyítás művészetét.

Korunk egyik legismertebb néprajzkutató, újságíró és antropológus Charles Leland, aki 1899-ben adta ki az Aradia, avagy a Boszorkányok evangéliuma című művét, amiben egy Maddalena nevezetű hölgy volt a főforrás.

Aradia, avagy Erodiade vagyis Heródiás legendája igazán meglepő, ugyanis úgy szól, hogy a gyönyörű nő szülei Lucifer és Diana volt. Amikor Diana látta, hogy a földi asszonyok élete milyen nyomorúságos, leküldte Aradiát, hogy szabadítsa fel őket.

Aradia átadta a tudását, azaz a boszorkányságát, majd visszatért az édesanyjához, emiatt nevezik őt a Boszorkányok Anyjának, akire a boszorkányok mindig támaszkodhatnak, megidézhetik, erőt és tudást kaphatnak tőle. Némelyik vélekedés szerint Aradia nem kitalált személy, hanem valóban élt, és 1313-ban született, az észak-olasz Volterra városban.

Aradia a vidéket járta, és maga köré gyűjtötte a híveit, akikkel Italia Ősi Vallását hirdette. Aradia egyszer arról beszélt, hogy az Értelem Kora fel fogja váltani a Fiú Korát. Amikor eltávozott az emberek közül, akkor arra kérte őket, hogy az emlékét őrizzék meg a következő generációknak, és tartsanak lakomát a tiszteletére.

Forrás:http://hir.ma