Bernardo Bertolucci (Parma, 1940.[1] március 16. – ) olasz filmrendező, forgatókönyvíró, költő. Édesapja a XX. század egyik legjelentősebb olasz költője, Attilio Bertolucci. Testvére, Giuseppe Bertolucci szintén filmrendező. Filmrendezői pályafutását a fiatal Bernardo Pier Paolo Pasolini támogatásával kezdte, de már első önálló filmjében megpróbált kikerülni Pasolini árnyékából. Világhírnevét elsősorban az 1970-es években készült, sokat vitatott, kereskedelmileg viszont sikeres alkotásainak köszönheti.
Legismertebb műve az Oscar-díjakkal elhalmozott Az utolsó császár (1987). Szinte mindegyik filmje forgatókönyvének megírásában közreműködött.
A megalkuvó (1970), amely a fasizmus polgári gyökereit, lelki eredőit kutatja.
Az
Utolsó tangó Párizsban (2.kép) (1972) ötlete Bertolucci egyik szexuális fantáziájából származott: találkozni és szeretkezni egy utcán meglátott ismeretlen nővel. A mű végkicsengése mindazonáltal éppen az, hogy az emberi kapcsolatokat nem lehet kizárólag a testiségre építeni. A férfi főszerep Marlon Brando számára a nagy visszatérést jelentette.
Az Utolsó tangó keltette botrányok kereskedelmileg kifejezetten jól jöttek: a film iránt óriási volt az érdeklődés világszerte, s a hírhedt produkciónak szép számmal akadtak lelkes hívei is.
Az
Oltalmazó ég (1990) Paul Bowles művéből készült, melyet maga a szerző gondolt megfilmesíthetetlennek. A John Malkovich és Debra Winger főszereplésével készült film egy önpusztító szerelem története. Nagy érdeklődés kísérte
A kis Buddha (1993) című szuperprodukciót is, ám a mű fogadtatása meglehetősen ellentmondásos volt.
Fontosabb filmjei:
# 2010 Bel canto (előkészületben)
# 2003 Álmodozók (The Dreamers / I sognatori)
# 2002 Tíz perc: cselló (Ten Minutes Older: The Cello. A Histoire d'eaux című epizód.)
# 1998 Ostrom (Besieged)
# 1996 Lopott szépség (Stealing Beauty / Io ballo da sola)
# 1993 A kis Buddha (Little Buddha)
# 1990 Oltalmazó ég (The Sheltering Sky)
# 1989 12 registi per 12 città (a Bologna című epizód)
# 1987 Az utolsó császár (The Last Emperor)
# 1984 L’Addio a Enrico Berlinguer (dokumentumfilm)
# 1981 Egy nevetséges ember tragédiája (La tragedia di un uomo ridicolo)
# 1979 A Hold (La Luna)
# 1976 Huszadik század (Novecento / 1900)
# 1972 Utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi)
# 1971 La salute è malata (dokumentumfilm)
# 1970 A megalkuvó (Il conformista)
# 1970 Pókstratégia (Strategia del ragno)
Kapcsolódó bejegyzések:
Legyen-e feszület az olasz osztálytermekben? - a többség szerint igen
I could watch Scedni
You've really imsees
Hatalmas átalakuláson esett át az olasz színész, hogy tökéletesen alakíthassa Berlusconit