Életem egyik legszebb nyarát a Garda tónál töltöttem. Egy teljes hétig nyaraltunk a világ legszebb tava mellett, a legjobb fekvésű házban, ahonnan olyan kilátás tárult elénk a tó északi vidékére, mely párját ritkítja. Az egy hét alatt rengeteg szép helyre eljutottunk, és hűvösebb idő lévén sikerült néhány közeli városba is eljutnunk. Nekem Verona nyerte el leginkább tetszésemet, ez a romantikus, hangulatos, mediterrán kisváros.

Autóval érkeztünk a városba, az Adige folyónál parkoltunk, ahonnan egy hídon át a várba értünk, onnan pedig egyenesen az  óvárosba. A vár épületének köszönhetően úgy éreztük magunkat, mintha évszázadokkal visszaröppentünk volna az időben. Az épület kívülről igazi vár képét mutatta: romos, de karbantartott. Sajnos nem jutottunk be, az időt inkább arra szenteltük, hogy minél többet lássunk a városból.

Továbbmenve egy gyönyörű térre értünk, ahol a San Zeno Maggiore-bazilika áll. Miután több szögből is lencsevégre kaptuk a teret és a templomot is, bementünk a bazilikába, mely a veronai építészet egyik legnagyobb alkotásaként van számontartva. Itt található Szent Zénó oltára, mely még a IV. századból való, továbbá sírhelye is a bazilikában van. Szent Zénó volt Verona első püspöke, valamint a város nagy becsben tartott patrónusa. A templom régi freskói fel lettek ugyan újítva, azonban számos olyan nagyon régi időkből származó "falfirkát" is találtunk, melyekhez direkt nem nyúltak, hogy megőrizzék az utókornak a különböző háborúk és járványok elől elzárkózott emberek "feljegyzéseit". Itt található az a nagy harangtorony is, melyre Dante utal az Isteni színjátékban. Még sosem jártam ilyen nagy történelmet maga mögött bíró templomban.

A bazilikából kiérve jobbra vettük az irányt és rövid séta után megpillantottuk az amfiteátrumot, melynek fényképe a Veronáról író útikönyvekből sem hiányzik. Verona legismertebb nevezetességét Kr. u. a 30. században építették, ez a harmadik legnagyobb ilyen jellegű épület Olaszországban. Nyaranta remek hangulat üli meg a teret, az amfiteátrum ugyanis színházként működik ezeken az estéken. A belépő elég drága volt a mi pénztárcánkhoz mérve, így csak kívülről vettük szemügyre, de a körülötte uralkodó légkör már megtette a hatását.

Rövid időzés után felkerestük Verona másik hírességét, Júlia erkélyét. Pár perc séta után egy szűk kisutcában már láttuk is a tömeget. Egy számunkra semmitmondó ajtó vezet abba az udvarba, ahol Júlia szobra áll, és ahonnan turisták sokasága kattintgatta fényképezőgépét, míg párjuk az erkélyről integetett. Júlia szobrának megérintése szerencsét hoz a szerelemben, ezért azt sem hagyhattuk ki. Az egész udvar a szerelemről szól, kivelé egy hatalmas boltív telis-tele van ragasztgatva szerelmes üzenetekkel.

Innen kiérve már nagyon elment az időnk. Néhány szuvenír vásárlása után kerestünk egy igazán hangulatos kávézót, hogy még néhány percig érezhessük ezt a nyugodt atmoszférát. Nagyon tetszik nekem Verona városa, szeretnék még visszamenni és az amfiteátrum terén kávézgatni a nyugodt és vidám emberek között.