Észak-Olaszországban régészek két darab emberi metszőfogra bukkantak, amelyek belsejében szokatlan nagy, a fogbélig elnyúló üreget találtak. A méretes lyukak belső részén látható karcolások és egyéb nyomok arra engednek következtetni, hogy a közel 13 ezer éves fogak egykori gazdájának hihetetlen fájdalmas fogászati beavatkozásban volt része. A szakértők szerint éles kövekkel távolíthatták el a beteg részt, a tömést pedig hajszálakkal, szalmaszálakkal és egy kis kátránnyal oldották meg.

A fogászati beavatkozás ma sem szívügye az emberiségnek, pedig a tudománynak hála, kevésbé fájdalommentesen kivitelezhető, mint néhány évszázada. Belegondolni is fogfájdító, milyen lehetett például a jégkorszakban. Bolognai régészek az észak-olaszországi Lucca közelében található Riparo Fredian nevű ásatási helyszínen két felső metszőfogat találtak, amelyek az elemzések szerint egy 13 ezer éve élt jégkorszaki ember szájüregét gazdagították, valamint nehezítették meg az életét.

Mindkét fog belsejében hatalmas, szemmel láthatólag mesterségesen kialakított lyuk tátongott, amely mélyen leért a fogbélig. „Ez meglehetősen szokatlan jelenség, ilyet normális esetben nem látni” – mondta Stephano Benazzi, a Bolognai Egyetem régésze. Benazzi kollégáival különféle mikroszkópos technikák segítségével vizsgálta meg a két metszőfogat, amelynek belsejében számos apró, lefelé vezető karcolásra és bemélyedésre bukkantak. Mindezek pedig arra utalnak, hogy éles, minden valószínűség szerint kőből készült szerszámok segítségével fúrhatták ki és szélesíthették az üregeket. A bemetszések hasonlóak voltak egy korábbi, hasonlóan Olaszország területén talált, 14 ezer éves fogaknál már látott jelenséghez, amelyet a világ első ismert emberi fogászati beavatkozásaként aposztrofáltak, olvasható a New Scientist cikkében.

Ám a most feltárt fogak egy másik fogászati innováció jeleit is mutatták: az üregben kátrány, növényi rostok és emberi hajszálak maradványait mutatták ki az elemzések, ami arra enged következtetni, hogy az ősi fogászjelöltek be is tömték az üreget. Az idegen anyagok eredeti célja természetesen ismeretlen, azonban a tény, miszerint ételmaradékok nem voltak a fogüregek mélyén, azt sugallják, hogy a fúrás és a tömés egy időben készülhetett.

„A jégkorszaki fogász valószínűleg szándékosan és azzal a céllal tömte be a lyukat kátránnyal (és egyéb növényi rostokkal), hogy csökkentse a fájdalmat és távol tartsa az ételmaradványokat az érzékeny fogbéltől” – magyarázta Benazzi.

Claudio Tuniz, az ausztráliai Wollongong Egyetem régésze szerint a kátrány – más gyógynövények mellett – antiszeptikus hatása miatt alkalmazhatták. Néhány évezreddel később a fogászok eszköztárában felváltotta a méhviasz. Az ausztrál kolléga úgy véli, az ősemberek fejlett terápiás fogorvosi gyakorlata jóval hamarabb kialakult, mint elterjedt volna az élelmiszerek rendszeres előállítási folyamata, például a gabonatermesztés vagy a méztermelés, amelyekről úgy vélik a szakemberek, hogy fő felelősek a fogászati problémák, mint például a fogszuvasodás drámai ütemű növekedéséért.

A késő-paleolitikum végén, amikor a fogak tulajdonosa élt, Európa nagy kulturális változásokon ment keresztül, miközben új lakók érkeztek a mai Közel-Kelet térségéből, magyarázta Benazzi. Úgy véli, elképzelhető, hogy ezek a népek hoztak magukkal olyan új típusú élelmiszereket, amelyek az öreg kontinensen is újabb és újabb fogszuvasodásos megbetegedéseket okoztak. „Talán ez az étrendbeli változás és szövődményei (fogszuvasodás) okozhatták a fogászati tudományok fejlődését” – mondta a régész.

Csupán a két metszőfogból nem sok mondható el magáról a páciensről. A kutatók annyit tudtak megállapítani a kopás mértékéből, hogy nem lehetett fiatal.

Forrás:http://mult-kor.hu