Gyors ütemben emelkedik a Földközi-tenger vízszintje, hőmérséklete, és a sótartalma is egyre magasabb. Spanyol kutatók szerint a folyamat a következő harminc évben gyorsul, és ennek Velence lehet az első áldozata.

A múlt század közepe óta a Földközi-tenger vízszintje egy-másfél millimétert emelkedett minden évben, és a folyamat egyre gyorsul. Míg a XX. század végén a szintemelkedés meg sem közelítette más tengerekét, a XXI. század kezdetére már felzárkózott azokhoz – tette közzé a Mediterráneum klímaváltozása című publikáció.

A spanyol oceanográfiai intézet 1943−2008 között végezett műszeres kutatásai szerint csak az utolsó hét évben húsz centimétert emelkedett a Földközi-tenger, s mindeközben egyre melegebbé és sósabbá is vált: a XX. században a levegő hőmérsékletének emelkedésével párhuzamosan melegedett a víz is, a század végére majdnem egy Celsius-foknyit. S mert a hőmérséklet-emelkedést a globális klímaváltozás mellett a természetes légköri folyamatok is befolyásolják, a kutatók szerint igen bonyolult modellezni, pontosan mi várható a XXI. század végére.

A folyamat leginkább Velencét veszélyezteti: a város lassan, de fokozatosan süllyed. A XX. században a talaj süppedése és a globális felmelegedés miatt járószintje majdnem harminc centiméterrel került lejjebb. A lagúnák magas vízszintjéből következően az áradások is egyre gyakoribbá váltak az utóbbi években, számuk elérte az évi százat.

De talán közeleg a megoldás: már az 1966-os nagy áradás óta – amikor ötezer embernek kellett elhagynia otthonát, és számos műremek is odaveszett – készítik a MOSE-projektet, ami több mint negyvenévnyi vita és politikai csatározás után a tervek szerint jövőre valósulhat meg – számolt be a BBC. A terv szerint felfújható gátakból álló védvonal óvná a velencei lagúnákat a tengervíztől úgy, hogy a vízszint veszélyes megemelkedése esetén a lagúnák medrében fekvő gátakat felfújnák. Így kétméteres szintemelkedésig védelmet nyújthatnának a városnak.

A projektnek azonban bőven akadnak kritikusai, akik szerint a gátrendszer károsítaná az ökológiai rendszert, mert súlyosan veszélyeztetné a lagúnák növény- és állatvilágát, főként, ha a magas vízszint miatt gyakran kellene a gátakat felfújni. Ráadásul az is kétséges, hogy a gátak épek és működőképesek maradnának ötven vagy akár száz éven át, s így az ellenzők szerint a terv rendkívül költséges, és csak rövid távú megoldást adna. Alternatívát a holland minta kínálhat, tehát az, ha az áradástól óvó gátak mellett tengerparti védőgátakat is kiépítenének.

Az idő azonban sürget, mert ugyan 2005−2008 között lelassult a Földközi-tenger melegedésének üteme, ebből nem vonható le hosszú távú következtetés. A spanyol kutatók előrejelzése alapján a hőmérséklet-emelkedés még akkor is folytatódna, ha jelentősen csökkenne a világ szén-dioxid-kibocsátása, ha visszaesne a fosszilis energiaforrások használata és a fejlődő országok is a zöld gazdaságok felé fordulnának. Még ha sikerülne is visszaszorítani a világ szén-dioxid-kibocsátását az 1990-es évek szintjére, a következő harminc évben pontosan ugyanolyan mértékben folytatódna a tenger szintjének és hőmérsékletének emelkedése, mintha semmilyen változás nem történt volna.

Szabó Edit