Velence méltán érdemelte ki az „Adria királynője” elnevezést: lagúnái  romantikussá, nevezetességei csábítóvá, az ott élő olaszok pedig bohókássá varázsolják. Olaszország egyik ékköve az év minden időszakában tartogat meglepetéseket. A több évszázados karnevál még a hideg télben is rengeteg turistát vonz a világ minden részéről. Az idei fergeteges mulatozás január utolsó hétvégéjén kezdődött és február 12-ig tart Velencében.

Addig menjünk Velencébe, amíg még lehet – hívják fel az utazók figyelmét a pesszimistábbak. Az 5. században iszapos talajba vert cölöpökre épült város akár teljesen elsüllyedhet. Megmentése nemzeti ügy lett, de az olaszok a megoldást még nem találták ki. Mindenestre kár lenne a feledhetetlen látnivalókért. Ha egy hosszú hétvégét tervezünk Velencében tölteni, szinte minden nevezetességre jut idő, a fergeteges dínomdánom mellett.

A város szíve, a Szent Márk tér válik a karnevál ideje alatt a fergeteges forgatag központi helyszínévé. (Napóleon „Európa legszebb szalonjának” nevezte a teret.) Úton-útfélen álarcosokkal, pantomimesekkel, zenészekkel találkozhatunk, a kosztümbe öltözött jelmezesek pedig szívesen megállnak a turistákkal egy fotó erejéig.

A mulatozás közben vegyük célba a Dózse-palotát, ahol sok érdekességet megtudhatunk a város történelméről. Nem árt előre lefoglalni a jegyeket, így elkerülhetjük a több órás sorban állást. A dózsék története amúgy is külön fejezetet érdemel, hiszen csaknem ezer évig a Velencei Köztársaság urainak számították. Ráadásul a palota gazdagon díszített, híres festők alkotásait is megcsodálhatjuk itt. Dózsékkal ma már csak a karneváli forgatagban találkozhatunk, ők üdvözlik a népet (akárcsak az ősi karneválokon). Némelyiktől még csoki szerencsepénzt is kaphatunk, egyfajta velencei szuvenírként.

A Dózse-palotát a Sóhajok hídja köti össze a börtönnel. A híd arról kapta a nevét, hogy az elítéltek az ablakaikon keresztül láthatták az oly távolinak tűnő kinti világot. A szabadságvágyukat pedig sóhaj kíséretében fejezték ki. Casanova is élvezte a börtön „vendégszeretetét”, és azon kevesek egyike volt, akinek sikerült megszöknie a hírhedt épületből.

A másik híres híd a Rilato, amely a 19. század közepéig a Canal Grande egyetlen gyalogos átjárója volt. Innen érdemes egy pillantást vetni a Szent Márk Székesegyházra. A világ egyik legszebb katedrálisa a város védőszentjéről kapta nevét. Történetéről jó, ha tudjuk, azért kezdtek építeni 828-ban, hogy helyet biztosítsanak Szent Márk Alexandriából kimenekített ereklyéinek.

Velencéből a közelben lévő kis szigetekre (Murano, Burano) érdemes ellátogatni vaporettóval (vízi busz). A Canal Grandét is végigjárhatjuk a speciális járművel. Ha pénztárcánk engedi, mindenképpen gondolázzunk egyet! A szűk utcácskák, sikátorok (ingyen) is romantikázásra csábítják a szerelmes turistákat.

Ha a látnivalóktól szellemileg elfáradtunk, irány ismét a Szent Márk tér, és élvezzük a karneváli hangulatot! Rövid időre tényleg a fantázia birodalmába csöppenhetünk. Színházzá változik az egész város, ahol a helyiek a színészek. A lüktető iram pedig magával ragadja a turistákat.  A mulatság nagyban hasonlít a több évszázaddal ezelőttihez. Ne feledjük, Velence már a 11. században is rendezett népünnepélyeket farsang idején, a 18. században pedig elnyerte a karneválok városa címet! (Az 1200-as években még az álarc használatára is hoztak szabályokat). Majd Napóleon hosszú időre betiltotta a bűnös mulatozást, és csak az 1979-ben élesztették fel a régi szokásokat. A mulatság legfontosabb célja, hogy hangoskodással, zenével, tánccal elűzzék a velenceik a már hosszú ideje náluk időző hideg évszakot. A karnevál utolsó napja húshagyókedd, ekkor szimbolikusan is –„megölik” a telet és a karnevált. Ekkor a helyiek a maszkoktól is megszabadulnak, de a galambröptetés, a konfetti zápor is hozzátartozik a hagyományokhoz.

A vendégek sok helyen vásárolhatnak maszkot, beöltözhetnek, sőt lépten-nyomon találkozhatnak arcfestőkkel. Ezek mind, mind segítenek az átszellemülésben.

Ha megéheztünk a nagy mulatozásban, mindenképpen kóstoljuk meg a helyi specialitásokat (pizzát, tésztákat). Ne lepődjünk meg azon, ha a vendéglátósok egyszer csak egy puskát tartanak a fejünkhöz, ez is a karneváli játék része. Azt viszont nézzük meg, hol és mennyiért kínálják a harapnivalót, hiszen egy utcán belül is nagy lehet az eltérés!
Érdemes néhány pillantást vetni a boltokra, butikokra, sőt az utcai árusoknál is beszerezhetünk olcsó és jó minőségű portékákat. Alkudozni viszont kötelező, hisz az olaszok el is várják!

Szóval Velence romantikus, csábító és bohókás. Mindenképpen megér egy kirándulást!

http://www.eharmonia.hu/megkezdodott-a-karneval-velenceben-alarcosok-bucsuztatjak-a-telet/?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=megkezdodott-a-karneval-velenceben-alarcosok-bucsuztatjak-a-telet